Diplomás vagyok, szakmám az olvasás. Többet olvasok 100 magyar emberből 98-nál. Elég jól értem a szövegeket. Mindezt nem önfényezésből mondom, csak azért hogy kiemeljem: a törvényeket nem értem. És ha én nem, akkor még nagyon sokan nem értik őket.
Úgy tűnik, hogy ez senkit sem zavar ugyanakkor. Néha nyüszögünk, hogy ez vagy az a törvény mennyire zavaros, de ez megmarad a mormogás szintjén. Holott: a törvények ránk vonatkoznak, rólunk szólnak, tehát nekünk szólnak.
Ha a törvények nem érthetők, akkor az azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy mit kell csinálnunk. Ha nem tudjuk, mit kell csinálnunk, akkor ki vagyunk szolgáltatva az államnak, azoknak, akik jobban tudják, akik megfizettetik velünk, hogy érthessük. Az állam (és a jogásztársadalom) abban érdekelt, hogy információs aszimetriát tartson fenn: ők megírják a törvényt, azt is tudják, hogy miért írják meg (milyen érdeket jelenítenek meg), hogy melyik polcra tették stb.
Ezért az az ötletem, hogy legyen a törvényszöveg tesztelése egy törvény bevezetésének szerves része, hasonlóan mondjuk a gyógyszerbevezetéshez. Amikor elkészül a normaszöveg, egy átlagpopulációval elolvastatjuk a szöveget, és utána egyszerű, feleletválasztós kérdéseket teszünk fel a szöveggel kapcsolatban. Ha a válaszadók nem érnek el egy bizonyos eredményt, akkor a törvényszöveget visszaadják átdolgozásra.
A javaslat előnyei: a törvényszövegek érthetőbbé válnak, az embereknek kevesebb időt kell tölteni bogarászással, többet tudnak dolgozni, az irányelvek is világosabbak, ezért kevesebben hibáznak. Kevesebb bíróságra járás.
További előnyök: a világosabb fogalmazás jobban előhozza a törvényekbe bújtatott lobbiérdekeket, a törvények könnyebben megvitathatók a nyilvánosság előtt. Az emberek nem exkuzálják magukat folyamatosan, hogy "nem értek a joghoz" (mintha anélkül meg se szólalhatnának), mert nem is kell.
Ellenérvek: így nem lehet megcsinálni, úgy lelassítja. Megdrágítja. Hosszadalmassá teszi. A jog: tudomány. A leírandó helyzetek bonyolultak, ezért bonyolultak a törvényszövegek. Nem és kész.
